Mostanában sokat gondolkoztam a blog címén, hogy talán meg kellene változtatnom. Hiszen eddig még semmi másról nem írtam, mint a hímzéseimről. De most végre eljött a pillanat, hogy tényleg összegyűlt pár megosztani való
gondolatom. Jelen esetben A hobbit: Váratlan utazás című filmről.
A könyvet már számtalanszor olvastam
és azt hiszem, hogy ez a legtöbbször olvasott könyvem. Nagyon szeretem! Képes
vagyok azért levenni a polcról, csak hogy egy-egy részt újra elolvassak belőle.
Minden alkalommal magával ragad a hangulata. Azt mondhatom, hogy az akárhányszori olvasás után is még mindig ez a legkedvencebb mesém. Mese, egy
egyszerű kis teremtményről, akinek van bátorsága nekivágni az ismeretlenek, és
aki sokszor csak az éles eszének köszönhetően képes megmenekülni és/vagy
megmenteni társait egy-egy veszedelmes kalandból. Mindemellett még rendelkezik
az egyszerű emberek bölcsességével is. Nagyon pozitív kis figurának tartom,
mert belőle hiányzik ám sok negatív emberi jellemvonás. A történet is kicsit
összetettebb, nem merül ki pusztán a sárkány legyőzésével.
Szóval Tolkien meséje mindannyiszor
elvarázsol és számomra egyszerűen megunhatatlan. Ezért hát nem véletlen, hogy rendkívül nagy volt bennem a várakozás a filmmel
kapcsolatban és végre néhány napja megnézhettem. :) Teljesen elvarázsolt. Nem
tudom, hogy a továbbiakban még hogy lehet ezt majd felülmúlni a következő két
részben.
Bevallom, én kicsit látványfüggő vagyok. Moziban szinte csak
olyan filmeket nézek meg, amelyek látványosnak ígérkeznek. Mindig külön
figyelem, hogy milyenek a képkivágások és hogy miként mutatják meg a dolgokat
kamerán keresztül. Valószínű, hogy ez a fotós mivoltomnak is köszönhető és
ebben a filmben bizony volt mit nézni. Azért nem is nagyon bánom, hogy három
részes, mert hát így több alkalmam lesz élvezni ezt a gyönyörű képi világot. :)
A Peter Jackson által megálmodott és létrehozott gyönyörűséges látványvilág olyan, hogy benne van minden, ami számomra a fantasyt jelenti. Az én ranglistám élén utolérhetetlenül A gyűrűk ura áll(t?) de amikor néhány napja kijöttem a moziból úgy éreztem, hogy A hobbit talán(?) még annál is jobb lett.
Úgy tűnik, hogy Jackson sokat tanult A gyűrűk ura elkészítéséből vagy
legalábbis volt ideje csiszolgatni, tökéletesíteni az elképzeléseit, a
gyakorlati tapasztalatok után és úgy érzem ebben a filmben sikeresen kiküszöbölte
annak apró hibáit, ha egyáltalán léteztek ilyenek.
Hallottam, hogy ezt-azt talán A szilmarilokból tettek hozzá az érthetőség
kedvért. Sajnos én azt még nem olvastam, de a tolkieni világot alaposabban
ismerők ezt biztos jobban tudják. Mindenesetre nekem nagyon tetszett, ahogy
kiegészítették a történetet. Számomra mindenképpen világosabb lett néhány
dolog. Többek között a törpök indítékai, és észrevettem egy-két összefüggést
is, melyek eddig elég homályosak voltak. Valamint beleszőttek a háttérben
zajló, de már A gyűrűk ura történéseihez kapcsolódó eseményeket, információkat
és így már tényleg igazi előtörténete lett annak.
Szóval rajongó voltam, és rajongó maradtam. :) Csak azt sajnálom, hogy olyan sokat kell várni a folytatásig.
Szóval rajongó voltam, és rajongó maradtam. :) Csak azt sajnálom, hogy olyan sokat kell várni a folytatásig.





Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése