2013. január 9., szerda

Moziban jártam...



Mostanában sokat gondolkoztam a blog címén, hogy talán meg kellene változtatnom. Hiszen eddig még semmi másról nem írtam, mint a hímzéseimről. De most végre eljött a pillanat, hogy tényleg összegyűlt pár megosztani való gondolatom. Jelen esetben A hobbit: Váratlan utazás című filmről. 

A könyvet már számtalanszor olvastam és azt hiszem, hogy ez a legtöbbször olvasott könyvem. Nagyon szeretem! Képes vagyok azért levenni a polcról, csak hogy egy-egy részt újra elolvassak belőle. Minden alkalommal magával ragad a hangulata. Azt mondhatom, hogy az akárhányszori olvasás után is még mindig ez a legkedvencebb mesém. Mese, egy  egyszerű kis teremtményről, akinek van bátorsága nekivágni az ismeretlenek, és aki sokszor csak az éles eszének köszönhetően képes megmenekülni és/vagy megmenteni társait egy-egy veszedelmes kalandból. Mindemellett még rendelkezik az egyszerű emberek bölcsességével is. Nagyon pozitív kis figurának tartom, mert belőle hiányzik ám sok negatív emberi jellemvonás. A történet is kicsit összetettebb, nem merül ki pusztán a sárkány legyőzésével.

Szóval Tolkien meséje mindannyiszor elvarázsol és számomra egyszerűen megunhatatlan. Ezért hát nem véletlen, hogy rendkívül nagy volt bennem a várakozás a filmmel kapcsolatban és végre néhány napja megnézhettem. :) Teljesen elvarázsolt. Nem tudom, hogy a továbbiakban még hogy lehet ezt majd felülmúlni a következő két részben.

Bevallom, én kicsit látványfüggő vagyok. Moziban szinte csak olyan filmeket nézek meg, amelyek látványosnak ígérkeznek. Mindig külön figyelem, hogy milyenek a képkivágások és hogy miként mutatják meg a dolgokat kamerán keresztül. Valószínű, hogy ez a fotós mivoltomnak is köszönhető és ebben a filmben bizony volt mit nézni. Azért nem is nagyon bánom, hogy három részes, mert hát így több alkalmam lesz élvezni ezt a gyönyörű képi világot. :)

 

A Peter Jackson által megálmodott és létrehozott gyönyörűséges látványvilág olyan, hogy benne van minden, ami számomra a fantasyt jelenti. Az én ranglistám élén utolérhetetlenül A gyűrűk ura áll(t?) de amikor néhány napja kijöttem a moziból úgy éreztem, hogy A hobbit talán(?) még annál is jobb lett. 

Úgy tűnik, hogy Jackson sokat tanult A gyűrűk ura elkészítéséből vagy legalábbis volt ideje csiszolgatni, tökéletesíteni az elképzeléseit, a gyakorlati tapasztalatok után és úgy érzem ebben a filmben sikeresen kiküszöbölte annak apró hibáit, ha egyáltalán léteztek ilyenek.
Hallottam, hogy ezt-azt talán A szilmarilokból tettek hozzá az érthetőség kedvért. Sajnos én azt még nem olvastam, de a tolkieni világot alaposabban ismerők ezt biztos jobban tudják. Mindenesetre nekem nagyon tetszett, ahogy kiegészítették a történetet. Számomra mindenképpen világosabb lett néhány dolog. Többek között a törpök indítékai, és észrevettem egy-két összefüggést is, melyek eddig elég homályosak voltak. Valamint beleszőttek a háttérben zajló, de már A gyűrűk ura történéseihez kapcsolódó eseményeket, információkat és így már tényleg igazi előtörténete lett annak.
Szóval rajongó voltam, és rajongó maradtam. :) Csak azt sajnálom, hogy olyan sokat kell várni a folytatásig.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése